Mi az egyház haszna?
Néhány héttel ezelőtt meghívtak az egyik rádióba élő beszélgetésre, melynek témája az állam és az egyház kapcsolata volt. A szerkesztő és a vitapartnerem részéről szinte záporoztak az egyházat érintő kérdések, megjegyzések, kritikák.
Érdemes, sőt szükséges tisztázni az állam és az egyház viszonyát, de ez a műsor számomra kampányízű volt. Némely médiában divat lett az egyházat, felekezeteket negatív színben feltüntetni.
A fél órás vita végén a szerkesztő nem titkolva, hogy neki semmi köze a hithez és az eklézsiához, nekem szegezte a kérdést, idézem: „nekem, aki nem vagyok hívő, mi hasznom az egyházból, önökből?”
A kérdés őszintesége és ellenséges hangvétele meglepett, de igyekeztem érdemben válaszolni: a társadalom jelentős része rossz mentális állapotban van, sokan depressziótól szenvednek és más gondokkal küszködnek, ezért szükség van keresztyének szolgálatára, a lelkigondozásra, vigasztalásra, Isten igéjére. Szeretetotthonainkba, iskoláinkba nem csupán gyakorló hívőket veszünk fel, ugyanis a hinni nem tudó vagy nem akaró emberek egy része is igényli az egyházak ilyen szolgálatát.
A feleletre majdnem ötöst adtam magamnak, mégis másnap – kicsit késve – jutott eszembe egy másik gondolat azzal kapcsolatban, hogy az említett szerkesztő- riporternek mi lenne a haszna belőlünk. Mondhattam volna és most mondom is, hátha ő is hallgat minket, hogy Szerkesztő úr, az lehet belőlünk a haszna, hogy én önért hittel, szívből szeretettel imádkozom!
A mai sokszor hideg, kegyetlen, üzleti világban különös, ha jó indulattal gondolunk egymásra, még az ellenséges embertársra is, aki létünket, munkánkat kérdőjelezi meg. Higgye el, Szerkesztő úr, hogy első látásra ön számomra igen antipatikus volt, de Isten természetes szeretetet adott szívembe Ön iránt. Lehet, hogy körülveszik Önt olyanok, akik feltétel nélkül szeretik, elviselik hibáival együtt. Ha így van, örüljön, legyen ezért hálás, de lehet, hogy jó érzés hallania, hogy valaki imádkozik Önért és Isten szeretetébe ajánlja. Nálunk, evangélikusoknál van az esztendőnek egy mottója, egy bibliai idézet, amiben Jézus tanítványának, Péternek mondja a következőt: „a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” Azért írom ezt a jegyzetet és azért tudok önre is jó szándékkal gondolni, mert értem is imádkozik Jézus, a világ Megváltója.
Kedves Szerkesztő úr, amit most leírtam, nem lehet forintban, euróban kifejezni, de mégis a legnagyobb kincsről, értékről adtam jelzést: Isten szeret minket, hívőket és hinni nem tudókat, szimpatizánsokat és gyűlölködőket. Jézus imádkozik értünk, hogy tudjunk megtérni elveszettségünkből, hogy megtaláljuk az örök, teljes, el nem múló életet, hogy a sátáni rostán ki ne essünk.
Az imádság világa különös, mert ha szabályosan élünk vele, még a végén eredményt is tapasztalunk. Tudom, van olyan ima, ami gépszerű, még úgymond a plafonig sem jut el, de ha Lélekben és igazságban tesszük, az Isten meghallgatja. Ne csodálkozzék, ha egyszer lelki újjászületést fog átélni, mert Jézus és egy rossz tanítványa imádkozik Önért.
Szerkesztő úr, ma este is és amikor csak eszembe fog jutni, elmondok önért egy fohászt.
Ugye ezért nem haragszik?
Kossuth rádió, 2005. január 31.